Erős fa az én APÁM
Elment a legidősebb idősebb favágó..... Nehéz őt elengedni. Jó volt veled együtt dolgozni. Ez volt a mi APA-Fia közös programunk.
Találkoztunk érdekes emberekkel, beszélgettünk az Életről, Munkáról, Kötelekről, Múltról, Jelenről, Fizikáról, Csigákról és mindenről és arról hogy mért jó ha kérges lesz a kezünk. Köszönöm Önöknek, akik e hosszú idő alatt megkínáltak minket kávéval és megosztották az életük egy kis részét velünk, ami által mi is többek lettünk. Köszöznjük hogy oly sokszor részt is vettek a favágásban és így mi is megoszthattuk Önökkel hogy miért is kapcsol ki minket ez a nehéz és veszélyes foglalatosság. Hogy az Önökkel és Apámmal eltöltött idő alatt ki is vágtunk egy fát az csak egy apró rész. A lényeg a kaland a beszélgetés és az oklevél amit a végén a szorgalmasok megkaptak (aki kapott tudja és érti hogy ez miért fontos).
Ez a vers sem több, sem kevesebb mint gondolatok és emlékek.
Erős fa az én APÁM
Gyerekként büszke voltam hatalmas erejére,
Betegségében, meg nagy akaraterejére.
Munka közben gyakran mesélve okított,
Észrevétlenül, de mindig gyarapított.
Néha összenéztünk, s anélkül hogy kimondanám,
A nap végére kidől ez az erős fa APÁM!
Mikor 30 méter magasról néztem szét a tájon,
Vigyázott rám, nehogy elcsússzam egy korhadt ágon.
Végén összenéztünk, s anélkül hogy kimondanám,
A nap végére csak kidőlt az erős fa APÁM!
Még 70 év fölött is kitartása nem ismert határt,
Olyan volt, mint egy igazi büszke szabad madár.
Néha összenéztünk, s anélkül hogy kimondanám,
A nap végére csak kidőlt az erős fa APÁM!
Azt mondtad, ha elmegyek majd, elviszek a lelketekből néhány álmot
De ne aggódjatok, itt hagyok nektek cserébe majd minden szerszámot
Mindig tudtad, hogy ha kell, számíthatsz rám,
És én is tudtam, hogy számíthatok rád.
Elmeséltem hogyan tanul az unokád,
Csak annyit kértem tőled, legyél büszke rá.
Szeretted az apát, s annak fiát, az unokát
Nem utolsó sorban kettőnk együttes humorát
Egy este mikor lecsúszott keze a fűrész markolatán
Láttam arcán, hogy kissé elfáradt már e nap alkonyatán.
Összenéztünk, és anélkül hogy ezt kimondanám,
Éreztem, lehet hogy kidől az erős fa APÁM !
Jártunk hozzá nap, mint nap, kitartóan hátha erőre kap,
Etettük, itattuk, az élet kérdéseit megvitattuk,
Néha összenéztünk, és anélkül hogy kimondaná,
Szemében békesség ült, hisz erős fa az én APÁM.
A nap mikor hazamentem és rám szakadt a fájó magány,
Összenéztünk fiammal, és anélkül hogy ezt kimondanánk,
Tudta Ő is hogy kidőlt a legerősebb fa.....Az én APÁM!
Hiányzik a ki nem mondott tanácsod,
Hiányzik az emberi barátságod.
Benne vagy körülöttem mindenben,
De legfőképpen itt bent énbennem.
